2015. február 25., szerda

10 dolog, ami megváltoztathatja az életünket


Be everything


1. Ha nem a női magazinok modelljeihez hasonlítjuk magunkat!

Ma már szinte kivédhetetlen, hogy ne fussunk bele egy-egy fehérnemű reklámba vagy divatfotóba, melyeken a modellek tökéletes alakkal pózolnak. Persze nem láthatjuk a háttérbe folyó munkálatokat, melyek gyümölcseként az ilyen fotók megszületnek, de akarva-akaratlanul is feltesszük magunknak a kérdést "Hol vagyok én ettől az alaktól?" A felvetés pedig egy pillanat alatt úgy el tudja vágni az önbecsülésünket, hogy aztán nem győzzük renoválni azt, hogy visszakerüljön az eredeti állapotába. Éppen ezért, ha el is kap a kényszer, hogy a plakáton látott modellekhez hasonlítsd magad, ismételd el magadban kétszer: "Lehet, hogy én nem vagyok ilyen bomba forma, de pont ettől vagyok emberi és valóságos. Ettől vagyok szerethető! További erősítésért pedig KATT ide.

2. Ha nem akarunk mindenkinek, mindig megfelelni!

A legtöbb emberben óhatatlanul is – akár már gyerekkorától fogva - él a megfelelési kényszer, ami miatt sokkal több stresszes helyzetbe kerülünk mint gondolnánk. A munkahelyen való megfelelés, a párod családja előtti jó megjelenés és legfőképpen a saját elvárásaid diktálják a tempót. Éppen ezért néha próbálj meg eltekinteni a saját hibáidtól és nézd el magadnak, hogy nem vagy mindig tökéletes! Ebből kifolyólag pedig nem is felelhetsz meg mindennek és mindenkinek. Dobd el a felesleges elvárásokat és néha tegyél rá magasról, hogy mások emiatt mit gondolnak rólad! 

3. Ha kiállunk magunkért, amikor kell!

Tegye fel a kezét aki legalább már egyszer füstölgött így magában: "Meg kellett volna neki mondanom a magamét!" vagy "Nem lett volna szabad hagynom magamat!" Miért is maradunk csendben, amikor igazából meg kellene védenünk magunkat? Persze hirtelen felindulásból elragadtathatjuk magunkat, de olykor egy számunkra megalázó vagy igazságtalan helyzetben egy elmés vagy intelligens reakció egyáltalán nem rossz, sőt megmentheti a süllyedő önbecsülésünket. Mindenkinek lehet rossz napja, de nem kell hagynod, hogy mindig átgázoljanak rajtad!
 
4. Ha nem hagyjuk, hogy felidegesítsen mások hülyesége!  

Van egy mondatom "Ne idegesítsd magad mások hülyeségén, inkább tanulj belőlük!", ami szerintem tökéletesen alkalmazható a hétköznapokon, amikor valaki felbosszant. Egy időben borzalmasan zavart, hogy egy ismerősöm a jókedvemet lelombozva csak a rossz dolgokról tudott kiselőadást tartani. Egyszer aztán, amikor nem tudtam menekülőre fogni a dolgot, és már sokadszorra kellett végighallgatnom a negatív szóáradatot, elgondolkoztam. Ha a másik oldalról nézem, akkor még tanulhatok is ebből, hiszen ezentúl jobban odafigyelek majd magamra, hogy ne csak a bosszankodás és a sopánkodás legyen a témám, ahogy az ismerősömnek, mert azontúl, hogy lelombozza az embert, nem is áll jól a folyton savanyú arc.

5. Ha nem ítélünk elsőre!

Bevallom van egy csúnya szokásom, amiről nagyon-nagyon szeretnék leszokni, mégpedig az, hogy képes vagyok az embereket első ránézésre megítélni. Gyakran viszont az a tapasztalatom, hogy akit első ránézésre nem találtam szimpatikusnak, végül kiderül, hogy nagyon rendes ember és több közös van bennünk, mint gondoltam. Persze ilyenkor jön a szégyenkezés hulláma, hogy hogyan lehettem ilyen előítéletes. Tehát a következő szabály, amit mindenképpen szeretnék betartani, hogy nem ítélek elsőre...és másodikra sem!


6. Ha nem irigykedünk másokra!

Titeket is kerített már a hatalmába az irigység rémséges érzése, amitől úgy éreztétek, hogy se jók, sem magabiztosak nem vagytok? Sajnos ez az érzés nehezen leküzdhető, főleg akkor, ha folyton az lebeg a szemünk előtt, hogy más/mások milyen könnyedén elérik a céljaik, amiket nekünk nem sikerül és megvan mindenük, amik nekünk nincsen. Mások életében néha sokkal könnyebb meglátni az irigylésre méltó dolgokat, mint a sajátunkban. Éppen ezért, ha hatalmában kerítene a mások sorsa utáni vágy, készíts egy listát azokról a dolgokról, amiért szerencsésnek mondhatod magadat. Legyen szó a munkahelyi sikerekről, egy finom levesről, amit a múlt héten elkészítettél vagy a szép szemeidről, mindent írj fel a listára. Ha elkészültél, olvasd el újra a leírtakat és látni fogod, hogy a Te életedben is mennyi olyan dolog van, ami irigylésre méltó lehet. További ötletet pedig ITT találtok a sárga szemű szörny legyőzésére.

7. Ha nem beszélünk csúnyán!

A kollégáim azt mondják, szinte a munkánk velejárója, hogy a napközben felgyülemlett feszültséget néhány szitokszóval vezetem le, de szerintem egyáltalán nem szép, hogy nő létemre ennyit átkozódok és csúnyán beszélek. Esküszöm nagyon szeretnék leszokni erről, de amikor olyan dolgok történnek, mint ma reggel, hogy iszonyatosan beütöm a könyökömet zuhanyzás közben, egyszerűen csak kicsúsznak a számon a tilos szavak. Ennek ellenére kitartóan küzdök a ronda szokás ellen, így amikor rám jön az átkozódhatnék, akkor mostanában inkább olyan szavakat használok, mint a BAKTER, a MACSKAFARKÁT vagy éppen a LÓ RÚGJA MEG-et. A lelkiismeretem is  - viszonylag - tiszta marad és az újabbnál-újabb mókás szavak gyártása még vicces is!


8. Ha értékeljük az apró dolgokat! 

Néha olyan gyorsan el tud telni egy nap, hogy amikor már lefekvéshez készülődve visszagondolok mi is történt velem, egyszerűen nem tudom felidézni az aznapi eseményeket. A hétköznapok szürkesége és rutinja sokunkban bekapcsolja a robotpilóta üzemmódot és szinte vakon tesszük a dolgunkat. Pedig a megszokás ködén átverekedve magunkat igazán nagyszerű dolgokat láthatunk. Az első hóvirágot a járda szélén, a madarak csivitelését, ami egyértelműen a tavasz közeledtét jelenti, vagy éppen a napsütést, amiben az arcunkat melengethetjük. Járjunk nyitott szemmel és észrevesszük, hogy milliónyi dolog van, amiért boldogok lehetünk!


9. Ha nem halogatjuk a dolgokat!

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! Bárki is találta ki, valószínűleg megtapasztalta azt az érzést, hogy a halogatással  gyakran bizony elmúlik az alkalom! Legyen szó egy elérhetetlennek tűnő álláshirdetésről, egy élményről, amihez nincs pillanatnyi bátorságunk vagy akár egy szóról, amiről azt gondoljuk később is lesz időnk kimondani. Ne hagyd, hogy a hirtelen jött ötletek, gondolatok későbbre halasztódjanak, hiszen később már lehet, hogy sokkal kevesebb motivációval vágsz bele ezek megvalósításába. Igenis küld el a jelentkezésedet arra a hirdetésre, próbáld ki a kedvezményes kuponnal az ejtőernyős ugrást, és mond meg neki, hogy Szereted!



10. Ha felnőtt fejjel sem felejtkezünk meg az álmainkról!

A múlt héten olvasott Álomlista című könyv ébresztett rá, hogy mennyi álmomat engedtem a feledés homályába veszni és ez mennyire szomorúvá tesz. Vannak olyan vágyaim, amit sajnos már nem is lesz alkalmam megvalósítani, de a jövőben nem szeretném elengedni a kivitelezésre váró céljaimat. Éppen ezért, a 2015-ös év elején egy képes montázst készítettem magamnak azokról a dolgokról, amelyeket szeretnék megvalósítani, majd kitettem a hűtőre, ahol minden reggel szembesülök is ezekkel. Így biztosan nem felejtkezek meg róluk és minden nap egy kicsit mélyebbre vésődik bennem, hogy miért is kell aznap tennem.




2015. február 20., péntek

Kultúr kikapcs #7


Sziasztok!

Ismét péntek, tehát kikapcsolódás! Ezen a héten is készültem Nektek három kedvencemmel, amivel nem csak a szabadnapokon kapcsolódhattok ki!


Amit meg kell nézni: Amikor rábukkantam az Ahol a szivárvány véget ér     (Love, Rosie) című filmre, melyet Cecelia Ahern  - általam nagyon is kedvelt - regénye alapján filmesítettek meg, tudtam, hogy tökéletes programot találtam a Valentin napi esténkre. Lilly Collins annyira bájos, hogy egyből megtetszett a szereplő gárda, nem is beszélve arról, hogy az Éhezők Viadalából ismert Sam Claflin (Finnick) a társa a történetben. Nem szeretnék, nagyon spoilerezni, bár aki ismeri a romantikus filmeket, már a történet elején sejtheti, hogy mi lesz a sztori vége, azért mindenképpen érdemes mégis megnézni, mert szerintem nagyon szerethető a történet, és ha még nem is mindig alakul úgy az életünk, ahogy elterveztük, azért a végén mindig ott a szivárvány!

Amit meg kell hallgatni: Nagyon szeretem az örömzenéket, értsd az olyan dalokat, melyektől reggelente vagy a nap bármely szakában ujjongva lehet ugrabugrálni, mert annyira felpörget. Az Imagine Dragons nagy kedvencem ilyen téren, szívesen hallgatom a dalaikat, futáshoz, takarításhoz vagy akár főzéshez is, mert számaikkal sokkal jobb hangulatban, ritmusosabban mennek a dolgok. Újdonságuk a Shots, nálam abszolút favorit lett ezen a héten, és a hangzás mellett a klip látványvilágát is nagyon ajánlom!
 
Amit el kell olvasni: Egyik kedvenc, szintén könyvfaló barátnőmtől kaptam kölcsön Lori Nelson Spielman - Álomlista című könyvét, azzal a kijelentéssel, hogy nekem ezt kötelező elolvasnom! Bevallom sokáig húztam, halasztottam a dolgot, mert nem volt hangulatom egy cuki sztorihoz, de amikor belevágtam végre az olvasásba, bevallom alig tudtam letenni a könyvet! Kellemesen csalódtam, és úgy érzem ez a könyv a lehető legjobbkor jutott el hozzám és az elemembe talált! Ajánlom Nektek, bármilyen hangulathoz, hiszen nem csak arról tanulhatunk a könyvből, hogy az álmok megvalósításához sosincs késő, hanem egy szívbemarkoló történetet is kapunk, melyből saját magunkról is sokat tanulhatunk.

 
Nektek?

Mindenkinek kellemes hétvégét és jó kikapcsolódást kívánok!



2015. február 18., szerda

Szerdai kihívás: Barátkozz meg egy gyerekkori mumusoddal!

Tudtam, hogy egyszer eljön a házasságunkban az a pillanat, amikor döntenem kell. Nem tudtam tovább húzni a dolgot. T. már a kapcsolatunk hajnalán tisztázta velem a dolgokat, így hát nem is tehettem úgy, mintha fogalmam sem lenne semmiről. Éreztem, hogy el fog jönni ez a nap és sejtettem, hogy nem tudok majd menekülni. Szembe kellett néznem a legutálatosabb dologgal az életemben, a  ZÖLDBORSÓFŐZELÉKKEL!



Biztosan közöttetek is vannak olyanok, akiknek az életében van legalább egy olyan mumusa, amitől azonnal a rosszullét kerülget titeket. Az esetek nagy részében ezek az utálatos dolgok még gyerekkorunkból maradtak velünk, mint például, amikor reggel meg kellett ennünk azt a felvágottat, amit nem szerettünk vagy a pörköltben az a húsdarabot, amitől irtóztunk. Ilyenkor persze addig-addig húztuk az időt az asztalnál, hogy már a délutáni játékidőt vagy éppen mesenézést kockáztattuk. Így jártam én is a zöldborsófőzelékkel még évekkel ezelőtt. Apukám leszidott, hogy egyem meg az előttem gőzölgő tányérnyi adagot, én meg már a hátam közepére (sem) kívántam az undi zöld maszlagot. Azóta a gyászos nap óta még a szagától is elkapott a rosszullét, így nagykorúsodásom napján az első volt, amit megfogadtam, én bizony soha többet ilyet nem eszem! Isten engem úgy segéljen!

Persze vannak olyan tényezők, mellyel az ember kamasz fejjel nem számol, mint például az eget rengető nagy szerelem, amiért bármire képes lenne. Amikor T. elmondta nekem, hogy a kedvenc ételei között szerepel az, amelynek az említésétől is  - stílusosan - borsódzik a hátam, tudtam, hogy ez nagy akadály lehet, és már lelki szemeim előtt láttam, ahogy a férjem egy szép napon felkel és azt mondja, hogy főzzek neki borsófőzeléket, én pedig azt felelem, nem tehetem, mert ki nem állhatom. Az Ő szemeiben ekkor a felismerés szikrái gyúlnak és rájön, hogy ez kiküszöbölhetetlen akadály lehet kettőnk között. Aztán jön a külön alvás, a válási papírok és a bútorokon való osztozkodás. Legalább a tengerimalacok ügyében lenne egyszerű az elosztás és a hétvégi láthatások megbeszélése.

A drámai, romantikus könyvbe illő "szerelmesek nem lehetnek egymáséi" kép vizualizálása után rájöttem, hogy nem halogathatom tovább a dolgot! Ha a pizzát is meg tudtam újból szeretni, miután egy alkalommal szalmonellás fertőzést kaptam a négysajtos verziótól, a főzelék sem lehet számomra kihívás!

És tudjátok mit? Nem is volt olyan nehéz, sőt még élveztem is...egy kicsit. A várttal ellentétben egyáltalán nem környékezett hányinger a főzés alatt, és bár az első kanál előtt görcsbe rándult a gyomrom, a végére még jól is laktam egy mértékletes adaggal. T. pedig büszkén méregetett mindeközben.

A sztorim lényege pedig egyáltalán nem az, hogy a szerelemért, vagy a FÉRFI-ért mindent meg kell tenni, hanem az, hogy  a gyerekkorban utált dolgok felnőtt fejjel lehet, hogy már nem is olyan borzasztóak. Ez az alkalom bebizonyította nekem, hogy nem is fogok bezöldülni az "utálatos" borsófőzeléktől, mint azt gyerekként hittem, és igenis egészséges a főzelék, ahogyan azt a szüleim állították. A jövőben már nem fogok tartani attól, ha ezt kell majd főznöm ( de azért nem viszem majd túlzásba a dolgot természetesen), és kevesebb lettem egy mumussal is.

Most pedig megyek és megkérdezem T.-t, hogy mit gondol, vajon mikor tudja leküzdeni a káposztás tészta ellen érzett undorát, mert, ha nem mostanában lesz ez az alkalom, akkor sajnos beszélnünk kell a kapcsolatunkról...


Nektek van gyerekkori mumusotok?

Ha pedig Ti is elkészítenétek a főzeléket ITT a kedvenc, egyszerű receptem.