2015. január 21., szerda

Dm kedvencek doboz 2015/Január videóval


Sziasztok!

Ebben a hónapban ismét a szerencsések között lehettem, és így megérkezett hozzám is a Dm kedvencek januári doboza. A megszokottól egy kicsit eltérően, és kéréseteknek eleget téve egy kis videóval is készültem Nektek, amelyben megmutatom mit is rejt a doboz.







Összességében elégedett vagyok a doboz tartalmával, a kivitelezése pedig most is nagyon szép! Alig várom, hogy kipróbálhassam a termékeket, közöttük a micellás gélre, a krémdezodorra és a szempillaspirálra vagyok a legkíváncsibb, így ezekről a jövőben biztos láthattok még beszámolót a blogon!

Nektek melyik termék tetszik a leginkább?

2015. január 12., hétfő

A lány, aki elkezdte keresni az anyai ösztönöket...


Amikor az ember régóta együtt van valakivel, egy idő után  gyakran szegezik nekik a kérdést "Mikor szeretnétek összeházasodni?" Ha pedig megtörténik az áhított frigy, már a lagzi fergeteges hangulatába elhangzik az érdeklődés "Mikor jön a baba?"

Mindezidáig nyugodtan rávágtam az ilyen kérdésekre, hogy "Még várni szeretnénk!" "Még dolgoznom kell egy kicsit!" vagy "Még kettesben szeretnénk lenni!", de mostanában már nem csak az ismerősök és a rokonok teszik fel a kérdést, hanem én is magamnak "Mikor jöjjön a baba???"

baby

A két csík elszíneződése egy gyors-teszten, meglátni a pirinyó kis embert az ultrahang felvételen, elmondani a párodnak, hogy gyermeketek lesz, nézni, ahogyan változik a tested hétről-hétre, megtudni, hogy fiú-e vagy lány a baba, megvenni az első bébiruhákat, egyszóval gyermeket várni csodálatos dolog, mellyel együtt járó élményekbe és érzésekbe volt szerencsém egy kicsit belekukkantani várandós barátnőimnél az elmúlt időszakban. A varázslatos és izgalmas dolgok mellett anyává válni, majd anyának lenni viszont nagy felelősséggel járó, egy életre szóló feladat -mondhatni küldetés - , melyre szerintem minden nőnek testben és lélekben  is  fel kell készülnie, meg kell rá érnie.

Hogy mikor jön el a megfelelő ideje a gyermekvállalásnak egy pár életében azt nem tudom biztosan. Úgy érzem, hogy száz százalékig sosem leszünk készen egy ilyen döntésre, de mostanában egyre többször kapom magamat (magunkat) azon, hogy elképzelem, vajon milyen lenne a gyermekünk (Remélem az apja bőrét és villogó fehér fogait örökölné!) és azt is, hogy hogyan változna meg az életünk, ha már hárman lennénk. Nehézségek biztosan lennének, de azt gondolom, hogy a csapat, amit együtt alkotnánk, végre igazi család lenne. 


Az anyasággal kapcsolatos ábrándjaimhoz hozzátartozik, hogy a vágyakozás ellenére nem mindig érzem magamat olyan igazán anyukás személyiségnek. Természetesen szeretem a gyerekeket, a kicsiket babusgatni és a nagyobbakkal is egészen jól szót értek, de nem vagyok egy olyan komoly és megfontolt leendőbeli anyatípus. Gyakran elgondolkozom, vajon milyen anya lennék? Anyának való vagyok e? Felkészültem e már?

Elkezdett foglalkoztatni az anyaság és az anyai ösztönök megléte vagy nem léte. Honnan bukkannak majd elő azok a bizonyos érzések, amelyek segítségével szavak nélkül is tudni fogom, hogy mire van szüksége a gyermekemnek? Honnan fogom tudni, hogy hogyan kell szoptatnom, mikor beteg, mikor hisztis és mikor van szüksége egy kis babusgatásra? Mikor támad majd fel bennem az anyatigris, amely ugrásra kész lenne a nap 24 órájában, ha a gyermekének szüksége lenne rá bármikor ott teremhessen?

Elkezdtem kutatni a bennem rejlő ösztönök után és választ találni az engem megrohanó milliónyi kérdésre. "Felfedező utamon"  sokat segített Vida Ágnes - Anyapszichológia című könyve, melyben az írónő elárulja, hogy egyáltalán nem kell született anyaistennőnek lennünk, ahhoz, hogy jó és felelős anyák legyünk, viszont szembetaláljuk magunkat egy sor olyan kérdéssel, melyek megválaszolásával közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy rájöjjünk mikor is van itt az ideje, hogy mi is anyukák legyünk.

Elárulom nektek, hogy néha úgy érzem magamat, mint egy skizofrén, ha az anyaságról és a gyerekvállalásról van szó. Egyik felem él-hal érte, hogy megtudja milyen ez az érzés, várja már,  hogy megküzdjön a rá váró feladatokkal, melyeket majd az új szerep ruházna rá. Szeretné megörvendeztetni a leendő apukát a hírrel, hogy hárman leszünk a családban és a nagyszülőket is, hogy gyarapszik a leszármazottak száma. Alig tudja visszafogni magát, hogy nehogy halomszámra vásárolja a várandós könyveket, ha pedig meglát egy édes bébi ruhát ábrándozva fogdossa és nézegeti.

A másik énem viszont néha megriad és arra gondol, jó még így egy kicsit kettesben lenni, mert mi lesz, ha a kezdeti stressz és a fáradság megviseli majd a kapcsolatunkat? Mi lesz, ha már nem lesz elég időnk egymásra? Mi lesz, ha nem tudom jól nevelni a gyerekemet? Ez az énem még nyugodtan szusszan egyet, ha arra gondol: "Ráérünk még!"

Tisztában vagyok azzal, hogy a gyereknevelés nem mindig fenékig tejfel, és a házasságot is próbára teheti a baba érkezése, így hát nem lehet holmi hirtelen ötlettől vezérelve dönteni ebben a kérdésben (még szerencse, hogy van mellettem egy racionálisan gondolkodó fél, akivel megvitathatom ezeket a dolgokat). Mégis minden kihívás és megpróbáltatás ellenére, valahol mélyen azt érzem, hogy egy gyerkőc az összes fáradalom és megmérettetés ellenére valami olyat tud adni a szüleinek, ami semmi máshoz sem fogható ezen a világon.

Valószínű, hogy a félelmeim most még inkább elbizonytalanítanak, így természetes, ha tele vagyok kétellyel és kérdésekkel. Gondolom, minden egyes kérdésemre kapott válasszal egy kicsit előrébb jutok majd az anyaság felé vezető úton.

S hogy rábukkantam e már az ösztönökre, amelyeket annyira kerestem?

Vida Ágnes szerint, a lányokban már egészen gyermekkoruk óta él az anyai ösztön, hiszen megmutatkozik szinte minden játékukban az anyai szerep. Amikor ezeket a sorokat olvastam a könyvben azt gondoltam, nálam biztosan nem így volt, mert nem emlékszem, hogy babázós, női szerepeket eljátszó kislány lettem volna. Aztán a minap beugrott egy emlék a gyerekkoromból, a Guszti baba. Minden este ezzel a babával aludtam, gondoskodtam róla és puszit adtam neki lefekvés előtt. Egyszer még azt is kijelentettem, hogy azt szeretném, ha öreg koromban vele temetnének el! Ha a babámhoz való szoros kötődésem az anyai ösztönök meglétét jelenthette, akkor lehet, hogy még sincs olyan mélyen eltemetve bennem az a bizonyos anyaság...

Még mindig nem tudom, hogy mikor van itt az ideje, még mindig nem kaptam meg a választ arra a kérdésemre, hogy vajon jó anyukája lennék e a gyermekemnek, de azt tudom, hogy minden nőben - előbb vagy utóbb - eljön az a pillanat, amikor az után kezd vágyakozni, hogy a párján kívül valaki más is tartozzon hozzá és megtapasztalja milyen, amikor két kéz nyúlt érte miközben azt mondja: "Anya!"

2015. január 6., kedd

Top ebay rendelések





 1,2,3,4,5,67  


Ahogy véget ért a nagy karácsonyi postai zűrzavar időszaka, éreztem, hogy eljött az én időm és nagy ámokfutást rendeztem az Ebay-en. Keresgéléseim és rendelésem gyümölcse pedig remélem hamarosan landol is a postaládámban, melyek közül a kedvenceimet láthatjátok Ti is.


Ti vártok valamilyen csomagra mostanság?