2015. június 29., hétfő

Draw my life - Az én történetem



Sziasztok!

Tudtam, hogy ezt a történetet nem tudom leírni, mint eddig minden mást, hanem el kell mesélnem, szavakba kell öntenem. Fogadjátok szeretettel és kérlek nézzétek el nekem az amatőr hibákat! 





Szép napot Nektek!



2015. június 11., csütörtök

A SORS keze vagy bárminek is nevezzük...


Az élet néha produkál olyan helyzetek, melyeknél felkiáltunk meglepődésünkben: A sors akarta így! Szinte mindannyiunk életében léteznek, szinte előre megírt dolgok (gondoljunk csak a nagy szerelemre, az előre megírt találkozásokra vagy csak, amikor egy olyan könyvet olvasunk, ami örök bölcsességet és megoldást nyújt egy régi problémánkra) - akár hiszünk benne, akár nem - , de mi a helyzet akkor, ha ezek a dolgok első vagy második "ránézésre" nem éppen tűnnek sorsszerűnek és csak a kérdések maradnak: Miért velem? Miért így történik? 

Az életem eddigi eseményeit tekintve bátran ki merem jelenteni, hogy hiszek a sorsban vagy abban, hogy van VALAKI (vallástól és ideológiáktól eltekintve), aki irányítja azokat a bizonyos szálakat az életünkben. Tudom-tudom, hogy rengeteg inspirációs kép és motiváló bejegyzés szól arról, hogy mi irányítjuk a sorsunkat és szerintem a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Sőt! Ha az élet rávezet egyszer egy göröngyösebb útra, csak rajtad múlik, hogy hogyan mész végig rajta. Végig átkozódsz a sok hepehupa miatt vagy feltekintesz az égre és a madarakkal együtt fütyörészel?

Az, ahogyan megismertem T.- t (erről bővebben hamarosan mesélek majd a blogon) egy hatalmas felkiáltójel volt az életemben. Az, hogy hogyan akadtunk rá a közös otthonunkra szintén megmagyarázhatatlan, de mégis egyértelmű jel volt és egy percig sem kételkedtünk abban, hogy ennek így kellett történnie. Még a nagyon racionális T.-t is kibillentette a  "földhözragadt hitéből" az életünk eseményeinek alakulása.

maybe.
Ezek és még sok apróság okán, hiszek abban, hogy minden okkal történik körülöttünk és minden feladatot vagy lehetőséget jó indokkal gördít elénk a nagybetűs  ÉLET, aminek  -valljuk be -, azért persze nem minden esetben tudjuk értékelni a "humorérzékét".

Amikor nem sikerül a felvételi az áhított főiskolára/ vagy egyetemre, esetleg végül nem téged választanak az állásinterjú utolsó körében, amikor nem jön össze a jogosítványt már sokadszorra sem, egyszóval, amikor semmi sem úgy alakul, ahogyan te eltervezted ne keseredj el! Persze szomorkodhatsz, de aztán gondold végig, ha nem ez a járható út és nem úgy sikerült, ahogy eredetileg tervezted, hogyan alakíthatod úgy, hogy mégis a legjobb legyen? Milyen lehetőségek adódnak most, hogy az egyik ajtó úgymond bezárult? A GPS-en is létezik újratervezés, vesd be te is!

Az egyik nagyon kedves ismerősöm azt mondta nekem nemrégiben, amikor az élet csalafintaságairól beszélgettünk , hogy az ember sohasem kap nagyobb feladatot mint, amit elbírna. Bár kezdetben úgy tűnhet, hogy lehetetlen és legyűrhetetlen dolgot gurít elénk az élet, bennünk éppen annyi energia és kitartás lakozik, amellyel megélhetjük/átvészelhetjük ezeket.

Ha higgadtan végiggondolod a történteket biztos vagyok benne, hogy végül észre fogod venni mennyi lehetőség rejlik a tervezett úton kívül, mely lehet, hogy nem lesz egyszerű és gödrökbe is beleléphetsz, de az út végén már azt fogod mondani: Ennek így kellett lennie!


Nektek van sorsszerű történetetek? 



2015. május 27., szerda

Szőke hercegek a valóságban


Csipkerózsika felkelt 100 éves álmából és tökéletes szerelembe esett a herceggel, aki csodás csókkal, megmentőjeként ébresztette fel. Nem volt kérdéses, hogy Rózsika más férfira rá sem fog nézni soha életében és a sármos prince lesz az igazi, mert Ő tökéletes! Könnyen megy ez a mesékben/filmekben, első pillanatra dúl a love és minden férfi olyan, mintha most lépett volna ki egy generátorból, ami a tökély pasi megteremtésére lett feltalálva. De vajon milyen szempontoknak kell megfelelnie egy pasinak a mai világban, hogy megkaphassa az ÁLOMPASI titulust?

Csipkével ellentétben lássuk, hogy történik az én ébredezésem! Reggel 6 órakor szól az ébresztő, amit a Pasi félálomba nagyjából ötödszörre tud csak kikapcsolni. Ezután még odabújok kicsit a hátához és melegszem pár percet, míg ő nyugodtan szuszog tovább, mintha nem is csengett volna a vekker fülsiketítően az imént. Lassan kikászálódok az ágyból és egy gyors zuhany után nekiveselkedek a feladatnak, hogy kivakarjam az ágyból az én hercegemet.

Összegezve tehát, egyáltalán nem olyan, mint a mesékben! Nem hajol fölém, miközben rózsaszirmok között szundikálok és nem is vall szerelmet minden ébredés után, pedig úgy lenne igazán romantikus és mesébe illő!  Sőt, vele ellentétben én látom el a hős ébresztő szerepét. Mindezek ellenére, valamiért mégis odavagyok az én tökéletlen szőkémért...vagyis barnámért!

Valljuk be, kislány korunkban mindannyian odavoltunk egy kicsit a szánni való, de annál ügyesebb Aladdinért, a dalos kedvű Philippe hercegért vagy az igaz szerelméért mindent felkutató hercegért a Hamupipőkéből.  Igaz, most, hogy felnőttünk, kicsit komolyodott az ízlésünk, hiszen ki ne ábrándozott volna arról, hogy milyen lenne, ha a párja csak fele annyira lenne romantikus, mint Ryan Gosling (a Szerelmünk Lapjaiból), olyan izmos, mint Jason Statham (a Szállítóból), gentleman, mint Mr. Big, esetleg olyan erotikusan veszélyes, mint Eric Northman (a True Blood szexi vikingje)?!

Mi lányok - kár is tagadni - pár pillanatra képesek vagyunk beleszeretni a mozivásznon és a mesékben pompázó férfiak bátorságába, 100 akadályt legyőző erejükbe, a szexis humorukba és nem utolsó sorban a kidolgozott felsőtestükbe. Pedig nem csak azok a tökéletes pasik, akik hasonlítanak Mr. Grey-re és társasjátékozni lehetne a kockákkal a hasukon. 

A szőke hercegek és az álompasik nem feltétlenül a mesékben vagy a film vásznon léteznek.  S hogy honnan ismerhetjük fel őket? Talán onnan, hogy nemcsak a nagy alvásból való felkeltéshez, de  elalvás előtt is adnak puszit, hogy jól aludjunk. Bármikor átölelnek minket az éjszaka kellős közepén és megnyugtatnak, ha rosszat álmodunk. Képesek reggelente ágyba hozni a kakaót, hogy jobb kedvünk legyen. Akkor is átölelnek minket, amikor fáradtan vagy kisírt szemmel nézünk rájuk és még akkor is azt bizonygatják, hogy nekik így is a legszebbek vagyunk az egész világon!

Talán nem mindig tökéletesek, mert néha elalusszák a hajukat, lebetegednek és rossz kedvük lesz, ha nem jön össze valami vagy igenis meglátszik rajtuk a horzsolás, amit a barkácsolás közben szereznek, de a vásznon látható "riválisaikkal" ellentétben ők pont ettől a tökéletlenségtől lesznek tökéletesen emberiek és szerethetőek.

Persze nem azt mondom, hogy nem jó egy kicsit álmodozni arról, hogy értünk jön a herceg fehér lovon, esetleg megment minket egy jóképű borostás idegen a világvégétől, de az is lehet, hogy az igazi ÁLOMPASIKNAK csak egyszerűen olyan illatuk van, amelytől jöhet bármilyen katasztrófa, mi akkor is végtelenül boldognak és békésnek érezzük magunkat.

ui.: Mit nekem Gerald Butler, Jude Law vagy a nemesi hercegek csapata, ha van egy saját koronázatlan királyfim, aki bár nem üvegcipőt ad a lábamra, de olyan előszobaszekrényt tervez, amelybe a sok pár cipőm is kényelmesen belefér. :)



Nektek milyen a "szőke" hercegetek?